A Gemma Book Café könyvklubjának januári közös olvasmánya Visky András első regénye, a Kitelepítés. A könyvben egy család történetéről olvashatunk, Visky András édesapja az ’56-os forradalom után börtönbe került, édesanyját pedig – hét gyermekével együtt – kitelepítették egy, a Duna-deltával határos munkatáborba. A könyv több sikerlista élén is szerepel, a Könyves Magazin a 2022-es év legjobb könyvének szavazta meg, több könyvklub választotta közös olvasmánynak, és a könyvesboltoknak folyamatosan elfogy a raktárából. A találkozón is felmerült a kérdés, hogy mitől ennyire sikeres ez a könyv, és azt hiszem, hogy több választ is kaphattunk rá. Az eseményen Daray Erzsébet, a könyves kávézó boltvezetője Lázok Klárával beszélgetett, aki a marosvásárhelyi Teleki Téka főkönyvtárosa, és nem utolsó sorban a Gemma nagykövetek egyik lelkes tagja, olvasója. A következőkben az eseményről készült szubjektív beszámolót olvashatjátok!
Azért hatott igazán pozitívan a könyvvel kapcsolatos élményeinkre a találkozó, mert korban és élethelyzetben is teljesen más emberek találkoztak, beszélték meg az olvasottakat. És egy olyan könyv, amely a történelmünk egy darabkáját bontja ki egy család történetén keresztül, ráadásul mindezt tényekkel alátámasztva, ott nagyon izgalmas lehet a nézőpontok összevetése.
Nem csak a tudásunkhoz, vagy érzékenységünkhöz adhat hozzá, hanem az egymáshoz való viszonyhoz is.
Lázok Klára már az elején egy ehhez kapcsolódó gondolattal indít. Szerinte teljesen másképp olvasod ezt a könyvet, attól függően, hogy milyen múltat hordasz magaddal, a családod által. Ha van kapcsolódás, ha van a családban személyes megélés, akkor az a rész ragad meg valószínűleg első körben. Számára például ez nagyban meghatározta az olvasást. Mert az érintettsége miatt nem úgy tekintett rá, mint egy szépirodalmi műre, hanem inkább az érzelmek vitték. Ezért érdemes időt hagyni a könyvnek, ha van valamiféle érintettség, hogy később irodalmi műként is érzékelni tudjuk.
Nehéz, sőt talán lehetetlen egyetlen szóban megfogalmazni, hogy miről szól a Kitelepítés. Egy részvevő szerint a boldogságról, valamint áthatja valamilyen formában a szabadság. És szerinte az a megdöbbentő, hogy egy ilyen környezetben tudnak megjelenni ezek a témák. Lázok Klára is a szabadságot emelné ki. Hol kimondva, hol rejtetten fogalmazva. Ezek az emberek ott szabadok. Ahogy fogalmaz, annyira furcsa volt ez. Mert a 21. században, akárhány történetet hallott az ember, valahogy furcsa rájönni arra, hogy hogyan lehet szabadnak lenni ilyen körülmények között. Ez volt a legszebb, hogy hogyan lehet megélni mindezt a nyomorúságot úgy, hogy közben az ember szabad, és megvan a belső világa, amelyet nem lehet megtörni? Daray Erzsébet kérdései is teljesen jogosak. Ki szabad? A család? A lágerfalu, vagy talán a gyerekek? Klára szerint néhány kivétellel meg tudja élni a lágerfalu ezt a helyzetet úgy, hogy közben nem mennek lelkileg tönkre az ott lakók. Egy résztvevő erre felveti, hogy talán azért érződik ez az erős szabadság, mert egy gyermek szemszögéből látjuk az eseményeket. Más szerint ki lehetett alakítani egy olyan párhuzamos világot itt, ami segített végigcsinálni ezt az egészet. Talán pont az édesapa erejének is betudhatóan. Vagy az istenbe vetett hit miatt.
A hitről is szól ez a könyv. Lázok Klára kihangsúlyozza, hogy ez a könyvben egy megengedő hit. Megengedi azt is, hogy az Isten néha ne létezzen.
Egy klubtag szerint ez a gyermeki hitet képezi le.Többféle megélését látjuk benne a hitnek. Az anya hite, akinek a hitéhez hasonul az apáé, de azért a gyerekek árnyalják ezt a képet. Ugyanakkor Erzsébet kitér arra, hogy többféle hitet, ugyanakkor hitközösséget vonultat fel a mesélő. Ott vannak azok a gyülekezetek, ahol a kitelepítés előtt élt a család, azután a lágerfaluban is különböző vallásúak gyakorolják együtt a hitet. Lázok Klára szerint ettől autentikus ez az egész, hogy valahogy elfogadóan viszonyul mindenféle megnyilvánulásához a hitnek.
Fontos tematikája a könyvnek még az érzékiség és a szerelem is. Lázok Klára számára nagyon felszabadító volt ezeket a részeket olvasni, mert megengedte, hogy kicsit eltávolodjon az olvasó a realitástól. Magyarázhatjuk a belső szabadságot, és ennek a szépségét, de ezt akkor is egy szörnyű dolog lehetett átélni. Azáltal, hogy Visky András behozta ezt, kicsit elterelte a gondolatainkat. Felszabadító volt, hogy ez a két ember mennyire szereti egymást. És hogy ezt a gyerekük hogy tudja érzékelni.
Ez adja az igazi szabadságot, hogy van egy ilyen családod, ahol a tagok ennyire szeretik egymást. S ez nem csak a keresztény elvárásból fakad, hanem igenis az erotika is ott van.
Szerintem az is fontos ebben, hogy a hit és a szerelem sokszor egy értelmet nyer a könyvben. Ugyanakkor, ami közelebb hozza az olvasót, az az anya vallomása, miszerint a férfi kéz érintése nélkül nem érzi teljesnek magát. És ha már a gyermek szemszögéről beszélünk, akkor fontos kiemelni a családon belüli viszonyokat is. Talán az egyik legsúlyosabb dilemma, talán az olvasóban is, az apa áldozatához kötődik. Mert hogy az apa feláldozta a családot azáltal, hogy nem adta fel a hitét és meggyőződését. Mert hogy csak egy kicsit kellett volna feladjon a meggyőződéséből. Viszont ha ezt teszi, akkor azt árulta volna el, amire a családját építette, és ez szintén egy áldozat lett volna.
Mit hordunk magunkkal?
A könyv vége kicsit sem oldoz fel, úgy érzem. A nyolcéves gyerek eljut a katonaságig, és hirtelen őt is berántja a gépezet, amikor az apa azt mutatta, hogy szabadnak kell lenni. Talán lázad a főhős. Vagy valóban beszippantotta a rendszer? Tényleg be tud szippantani a rendszer valakit egy ilyen gyermekkor után?
Érdekesség: A könyvklub alatt két dokumentumfilm is említésre került az íróról és családjáról, amelyeket itt és itt nézhettek meg!
